2014. július 10., csütörtök

Exeter és az IPC

Az Erasmus+ program keretén belül sikerült kijutnom az Egyesült Királyságba, és életemben először hagytam el Magyarország területét egy napnál hosszabb időre. Exeterbe érkeztem, ahol részt veszek az IPC Exeter tanártovábbképző intézet két hetes kurzusán, további kilenc külföldi kollégával. 

Exeter Dél-Nyugat Angliában, az Exe folyó partján fekvő igazi angol egyetemi város. A lakói száma, valamint a város mérete nagyjából Szegedéhez hasonlít, mégis, megvan benne minden, amit az ember a televízióban lát, amikor az Egyesült Királyságról néz valamilyen dokumentumfilmet. A város szélén véget nem érő zöld dombok és mezők terülnek el, a város pedig maga két részre osztható. Az egyik része az úgynevezett kertvárosi rész, ahol én is megszálltam, a másik pedig a központ, ahol a régmúlt idők keverednek a modern világgal. A kertvárosi rész olyan, mintha a Harry Potter világából bukkant volna elő... a házak egymás mellett állnak, és gyakorlatilag teljesen egyformák. Vörös téglából épültek, az ajtók és ablakok fehérre vannak festve, a tetők pedig sötétbarnák. Az épületeken látszik, hogy melyiket mikor építették, szállásadóm, Valerie hosszan ecsetelte hogy melyik stílusú épületet mikor építhették, hogy akkor éppen mi volt az aktuális stílus. Az egyes házakat a legkönnyebben a kertek alapján lehet megkülönböztetni, illetve egy-egy lakóház tetején napkollektorok vannak, így azok is tájékozódási pontot nyújtanak, ha az ember egy konkrét házat keres egy adott utcában.
Szállásadóm, Valerie háza Exeter kertvárosában









 A központi rész ezzel szemben, minden, ami modern. Egymást érik a szebbnél szebb épületek, a plázák és egyéb divatboltok, illetve a kávézók. Minden utcasarkon van legalább egy kávézó, ami a valódi kávé kedvelőinek igencsak fontos, tekintve, hogy a briteknek fogalma sincs, milyen az igazi kávé. A modern központnak ugyanakkor van egy történelmi jelentőségű központja is (központ a központban), és ott áll az Exeter-i székesegyház, ami hihetetlen látványt nyújt mind napsütésben, mind pedig szakadó esőben.


Az Exeter-i székesegyház (ragyogó napsütésben)
Az IPC központja a Colleton Crescent-en található, egy háromemeletes, műemlék épületben, pontos helyét a már védjegyének számító piros ajtó jelzi. Az IPC már hosszú évek óta vesz részt fogadó intézményként a különféle nemzetközi projektekben, így az Erasmus+-ban is, és tanároknak tartanak két vagy egyhetes képzéseket. A képzés, amire részt veszek, arra készít fel, illetve ad ötleteket, hogy lehet különféle módszerekkel fejleszteni a diákok szóbeli kifejezőképességét. Az IPC ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a külföldről érkezők kollégák megismerjék a brit kultúrát valamint egy-két történelmi fontosságú helyet is, így az első napon Exeter városát néztük meg Rogerrel, aki az IPC hivatásos idegenvezetője, tegnap délután a Dartmoor-ba vitt minket, és az elkövetkező másfél hétben még két, egy-egy napos kirándulásra is visznek minket Tintagel-be és Plymouth-ba.
IPC és a híres Piros Ajtó


Igazi nemzetközi csapat állt össze: két cseh, két spanyol, egy olasz, két osztrák, egy francia kollegina és egy amerikai kolléga, akikkel rengeteg tapasztalatot cserélünk és ismerjük meg egymás kultúráját. Már most szoros a kapcsolat köztünk, és tervezzük, hogy a hétvégén elutazunk Saint Ives-ba, amolyan magánkirándulásra.

A Csapat a tanteremben

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése